Pálvölgyi Tekla: Arany este (vers)
Megjelent:
Témakör: Boldogság



Arany este

    Nap lement, s már a csillagok látszódnak,
    árnyak az éjben, és fények cikáznak.
    Milyen hangulatos ez a varázs,
    akár a villanás.
    Egyszer csak elindulok,
    de lehet nem is akarok.
    Ám lábam visz, s meg nem áll,
    én meg kiáltok, hogy: állj!
    Hullámba csöppentem,
    S tovább nem stabil, nincs visszaút,
    Visz, visz a lendület!
    Talán nem is bánom,
    elmenni innen egy álom,
    felfedezni az éj gazdag csodáit,
    s meglátni mindazt, ami világít.
    Testemet átfutja egyszer csak a hideg,
    de gondolom: ne legyél már ilyen rideg!
    Szemem kinyitva, s előtt megannyi csoda,
    Megadom magam, nem húzódom vissza.
    Oly szép és varázslatos ez a huzavona.
    Vigyen el engem ez a gazdag oda,
    oda, ahova szeretne,
    én is épp oda tartok, ahova ő is menne!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160936