Nem látok át
Arcomra kenve maradt a múzsa
éjfeketére befestett rúzsa.
Fekete háttér, fekete színek.
Sötét márványból faragott szívek.
Kongok a kíntól, még azt is halkan.
Nem kiabálok, hogy meg ne halljam,
az ürességet, amely körbefon.
A márványkőlap csak rideg beton.
Eljött végzetem, az idő megállt.
Üveglap takar, de nem látok át.