Csomor Henriett: Neked zúg a tenger (vers)
Megjelent:
Témakör: Szeretet



Neked zúg a tenger

Valahol a sötét éjszakában
neked zúg a tenger,
monoton zúgásával altatni szeretne.
Ágyadba fektettelek,
szőke göndör hajad
fehér párnára omlott.
Elgyötört törékeny tested
parázslott a fáradtságtól.
Tudom, hogy vacogsz
a hideg lepedőtől,
ha tüzes bőrödhöz ér.
Nem hagyhatom, hogy szenvedj!
Szívem majd kiugrik helyéről,
úgy féltelek kedvesem.
Gyere, szép csillagom,
most csak két karom
hozhat enyhülést.
Gyengéden, s féltőn
két karomba vettelek,
betakartalak, hozzám bújtál
alig észrevehetően felsóhajtottál,
ne engedj el soha suttogtad
s könnyezve ringatlak.
Nem vagy már fiatal, kincsem,
többet kéne pihenned.
Az idő úgyis
olyan gyorsan szalad,
s én reszketőn rettegek, hogy
az élet elillan előlünk.
Nincs semmi baj,
kedves, csak elfáradtam,
karjaidban már nem érhet baj.
Patakzó könnyeimet letörölted.
Gyönyörű szelíd mosolyodban fürödtem,
édes angyalom.
Simogattam kedves kis arcodat,
aludj csak nyugodtan.
Kezedet fogom egész éjszaka,
s el sem engedem,
míg fel nem ébredsz.
Valahol a fekete éjszakában
neked zúg a tenger,
monoton zúgásával altatni szeretne.


Átdolgozva 2021. március. 02



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160797