Santorini lépcsőin

Lépteink alatt, halkan ropogva,
Édesen, búsan nyílik nekünk
Santorini ezredéves, kopott lépcsősora.
Szétfeszít tömött hófehér falakon
Ezernyi csodaszép kék kupolát,
S teríti szerteszét számtalan
Girbegurba, apró sikátorát.
Megállunk, az idő is velünk.
S Nézem játékos árnyékod,
Mint a hófehér falon hagyod.
Simítom arcodon a barna fürtöt,
Melyet a sós, lágy szellő felkapott.
Annyiszor elkapott kezed fogom,
Ajkaid közt, apró hullámokon,
Mosolyod ring. Nézlek csak,
S elidőzök némely, halk szavadon.


Frank, 2021 november vége