Csomor Henriett: Örökzöld fenyő gyönyörű látványa (vers)
Megjelent:
Témakör: Gondolat



Örökzöld fenyő gyönyörű látványa

    Örökzöld fenyő magasztosan áll
    az ég alatt.
    Hófehér deret hintett rá
    a fagyos éjszaka.
    A város hosszú
    sétányán sétálok.
    Fenyő illatát érzem,
    talpam alatt zizzenek
    a lepotyogott tűlevelek.
    Pillanatnyi öröm futja át lelkemet.
    Egyszer én is fenyők közt éltem.
    Udvarunkban átkarolhattam
    mindnek a törzsét.
    Ismertem, s
    tudtam történetét.
    Sok évvel ezelőtt,
    erdész nagyapám
    hozta őket haza
    földlabdával hátizsákjában,
    s szeretettel ültette el
    hatalmas udvarában.
    Akkor még nem sejthette,
    hogy én leszek az unokája.
    Évek során hatalmasra nőttek fenyői,
    mára már fenyveserdőt alkotnak.
    Néha elnéztem, hogy
    ringatta őket a lágy esti szellő,
    új hajtások az ágaikon
    az ég felé emelkednek.
    Örökre szívembe véstem
    a szép látványt.
    Tudom, és érzem,
    nagyapám hátrahagyta
    nekem a fenyők szeretetét.
    Nagyapám végtelen szeretettébe
    örökön örökké kapaszkodhassak.

    2019. december 04.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160750