majkopolo: Elszakadt (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Elszakadt

Szívem órája éjfélt üt.
Szemeim kapuikat tárták
az extázis fénye előtt.
Mielőtt még kilőtt
a félelem rakétája,
az öröm angyalai várták
(hiába, kortyoltam erős piába)
a szárnyaszegett esküt:
nem leszek a rettegés szolgája.

Oda-vissza vándorló szúnyog-
hálóba csapódó, és visszapattanó
éjjeli ötlet-bogár.
Képzeletem szárnyal a Nap-égette
elme-sivatagon, ott szúr meg az első sötét napsugár.

Fekete lett a fény, és fehér a sötét.
Koponyámba hatol megannyi apró,
rossz indulatból kerekre gyúrt sörét.
Templomomban vásárt tartok már vasárnap helyett, hátha megveszi
valaki lelkem fekete gyémánt-kövét.

Vagy vadember módjára korbáccsal
veri ki a szent a söpredék által termelt gondolatot: hogy nincs extázis, nincs élmény, nincs szépség és csoda, csak
véglény, éhség a feleslegre, és csorda.

Hajnalban bőröm beissza a bánatot, fél-örömmel kereskedve lettem én
félig látogatott, félig elhagyatott
szép új világtól lét-kötelék láncom:

Elszakadott.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160716