nagyvendel: Üldögélünk bíráink előtt egy padon (vers)
Megjelent:
Témakör: Gondolat



Üldögélünk bíráink előtt egy padon

Üldögélünk bíráink előtt egy padon,
mint madarak a dróton,
elmerengve sorsunkon,
végzetünkbe beletörődve,
hátha mi is sorra kerülünk
egyszer talán majd.

Kihallik a párnázott ajtókon,
nem az hal meg ám előbb, aki koros,
hanem az, aki soros.
Egyébként pediglen
nem halhatatlanok ülnek kint a folyosónkon,
nem királyok, és királynők,
hiszen ők nem ülhetnek egy fehér padon,
magam ezt így gondolom,
csak királyi trónusokon.


Kint a sírkertben láttam ám,
csudás feliratok várnak rám,
Itt hagytál, s két lábbal a fejfán ugrál egy buzurgán.
Másikon ez áll,
Nyugodj békében apukám, amíg nem jövök,
várjál.
Akkor majd lövök,
s mikor oda kerül, felváltja egy új sor a versezetet,
Ez még nem történt meg velem.
Óh borzalom,
halál ellen sej de nincs oltalom

Hogy az utat el ne vétse,
cigánybanda elkísérte,
Most van a nap lemenőbe,
kiviszik a temetőbe.


2021 október 27.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160679