Az elfecsérelt idő nyomában
Nem dalolok, nincsen hangom.
Nem adok, mert nincs mit adnom.
Nem ismernek, nincsen rangom.
De éneked elandalít.
Rám zárult a lélekbörtön.
Nem hajt tovább életösztön.
De várom, hogy értem jöjjön,
bárki, aki felszabadít.
Megakadt az időkerék,
de még sincsen időm elég.
Lejárhat az időtlenség,
mely lelkemben új húrt pendít.
Az én hitem lásd semmilyen.
Még nem bíztam meg senkiben.
Itt ragadtam a semmiben.
Van-e, ami továbblendít?