Gerlék és kígyók / Vihar

Gerlék és kígyók

Telis-tele volt köddel a város
hajlott levendulák Assisi ege alatt
sebesen dönt ilyenkor a vádló
előítélet az asztal, előétel a harag
Klára ablakdísz mögött érleli a lelket
Ferenc a koldus, Ferenc a talány
füle már csak az égre nyit kertet
gerlék közt ő a szálló toll
kígyók közt pedig a halál


Vihar

a szőnyegen ültél
összehúzott mozdulatlan
whistjátékot játszott az idő
csend tapadt a körös alkonyatra
s nekem nem volt elég, ami van
futni akartam
átvágni a békanyálzöld gyepet
felkelteni az álmos eget
tűzben edzett villámokkal
s mire visszaértem
Te lettél a végetért vihar
széttárt ablakok
nehéz ázott függönyéről
bogoztam csak neved
mint elhibázott életem
földre esett cserepeit
s nem voltál többé
gyöngyeiben, Klára