Marko: Az én valóságom (vers)
Megjelent:
Témakör: Gondolat



Az én valóságom

Az én valóságom egy olyan hely, ahol végtelenek a határok
Valaki mindig valakit megismer, mégsem lesznek jó barátok
Az én valóságom mégis határolt, mert arcommal szembe fúj a szél
benne keresem az igazságot, tényeket viszont sosem mesél
A valóságom inkább lágy, megtudod, ha megismered
néha boldog néha fáj, és ez, 'mi engem megihletet
De a valóságom legyen kemény, legyen végzetes, pusztító
minden rosszban ott a remény, ami harcra buzdított
Igen, ez a valóságom, ami mégsem annyira csúnya
Benne amíg én élek, mindig szép lehet újra
Mert az én valóságom mégis, ronda és ocsmány
erős embert a szakadék szélén, könnyű szerrel a mélybe sodorná
De az én valóságom, mégsem volt egyhangú soha
Sokan azt mondják hogy okos, sokan, hogy ostoba
De a valóság mégis, néha olyan monoton
leül és bámul maga elé, pont mint a vonaton
Ez hát az én valóságom, néha ad, néha mar
néha segít az úton, néha meg összekavar



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160446