Kóbor tekintet

Komor épületek,
Sötét sikátorok
Bár gyönge vagyok,
Mégis kitámolygok.

Mélán merednek rám
Az épület falai.
Összesúgnak, megütnek
Búskomor dalai.

Menekülnék, de nem lehet,
Hisz' nem láttam e jelet
Figyelmeztetett, óvaintett,
Mint egy féltő tekintet.

De most már mindegy - legyintett.
Meghaltam szerinted?