Végső engesztelés

Csábítasz jóra,
S rosszra egyaránt
Bűn és kárhozat
Egyetlen cimborád.

Én így érzem,
S tudom - tévedek
Ez csak kétség,
S gyerekes rémület.

Költőnek tartasz,
Pedig ember vagyok;
Tárd ki hát karod,
És lásd, tiéd vagyok.

Tudom e sorok
Egyszerűen hatnak,
Ezért nincs itt helye
Pusztító haragnak.

A szerelemnek élek,
Megmondtam párszor
Ehhez tartom magam,
Bár a szó leláncol.

Nem vagyok erős.
S bölcs sem éppen
E sorokat adhatom,
Engesztelésképpen.