Itthon vagyunk

1. Énnekem haza? Ez gyönyörű kert!

Rózsa, gaz, gyümölcs, -mindent benne lelsz.

Hajnali harmat és illatözön...

Itt mindig minden Nappal együtt kelt.

És kel.


Mindennap ülök kertemben, sokat.

Nálánál jobban senki boldogtat-,

fenséges orom, mélyöblű tenger...

Innen váltom meg a világokat.


(Mégsem.)


2. Énnekem haza? Egész városom.

A béke rajta puhán átoson.

És hallgasd csak meg: mindenki kacag

a legrémisztőbb ne légy-átkokon.


Az én városom maga az élet,

mindenki alszik azután megébred.

Minden este és azután reggel

mindenki meghal, aztán feléled.


(Ez sem!)


3. A hazám legyen inkább az ország,

nekem alkonykor esteli csókád.

Én kormányzom: cár, elnök, pápa.

Gyere közelebb és nagyon jól lásd.


A Gonosz Állam ha leigázza

és minden nemzet csak bámul rája?

Kardot kirántok és hősi halok-

de visszaadva hű szabadsága!


(Tovább.)


4. Az én hazám maga a bolygó.

Hozzá száll számból az összes jó szó.

Itt nem ég el Nap és nem dermeszt űr,

mert az én bolygóm féltő és óvó.


Fekszem porában s állok a csúcson,

minden tengerét iszom és úszom.

Minden hegyre fel, minden völgybe le.

Meg miért állnék ezen az úton?


("Még tovább! ")


5. Hazám nekem a világegyetem.

Összes lakóját de jól ismerem!

Kozmikus angyal vagy akár ördög

földön és földben marad énvelem.


Mindegyik csillag nekem világít,

fénye mindennap újra elámít.

Beszél énhozzám, gyermekhez szülő,

Sötét Úr ellen lázong és lázít.


6. Én itthon vagyok egész mindenütt.

A lakótársam meg sohasem üt.

Ha jön az éjjel, egymáshoz bújunk

és belealszunk örökre együtt,

beleálmodunk reggelig, kezdjük.


Mondd, te merre vagy otthon és itthon?

Hazád nincs talán, senki, ki hívjon.

Gyere el hozzám, szívvel és hittel.

az én hazám vár téged is bizton.


De hazád ha van, akkor is gyere.

Tied és enyém kézbe kell vegye

engem és téged és mindenkiket.

Legyünk mert vagyunk ember embere.