Cselényi Péter: Ő (és én és te) (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Ő (és én és te)

1. Vajon milyen... ő?

Semmit étkező?

Forró mint a... jég?

Van-e nála vég?

Szíve vajon kék?

Ő-e az Á? S Bé-k?


Olyan mint én?


2. Úgy vélem, ő ember és sárga.

Sok-sok világ jár csodájára:

tud létni, hisz lépni, mer félni.

És épp a Mindétke kell néki.

Adjuk tehát át, miért is ne?

Vagy félsz-e, hogy meg-, ki-, ránk isme'?


3. Vajon milyen ő?

Mindent el-ver-ő?

Agya csupasz... s nincs?

A száz néki kincs?

Szája mozog-szól?

De nem világból?


Olyan mint-én?


4. Tán ő gonosz, törpe és csúnya?

(Akkor hol ér véget ősútja?)

Hajszolja Űr-Úrt atombontva,

aztán a bombát, ni átdobja.

Bár ő is egy létező. Légyen!

Bár ő is a létező. Mért nem?


5. Olyan, akár ő.

Ezt-azt lélegz-ő.

Szeret, nagyon. És:

övé minden kés.

Láttjuk. Halljuk. Őt.

Higgyük, bízzuk, sőt.


6. Elbújik és jő elő. S kérd meg:

elhozza, rád adja Nincsvéged.

Nem tudja, Istennek az vágya,

mégis: kezét nyújtja és áldja.

Azt. Ezt.


7. Ő, te meg én és a mindenek

van-e köztünk rés?

Agyunk tömi be.

Szívünk szintén. De.

Vagyunk vala... Mind.

S persze akár... Mint...


8. Vélünk telítődve Ő ágyuk

úgy is, ha egymást nem is látjuk.

Együtt növünk bé a mennyekbe.

Nem tesszük éltünk a mindegyre.

Szállunk akár kerge bolygócska,

süt ránk a Lét emberes csókja.


Őről, Őnek, ami valami, akármi, minden



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160069