Álmon úszó gondolant

Itt ülök egy sóhaj mélyén,
templom mellett, erdő szélén,
sóstó partján, kövek élén,
igen és nem szűk mezsgyéjén.

Rám borul a gondolat,
üveg harang burkolat,
Kint a ricsaj. Bent a csend,
gyöngyburokban megterem.

Ó a hógömb megrázkódik!
Van a ninccsel citerázik.
Sóhaj, ójaj, sóstó mélyén,
templomerdő kövek élén.

Élek-e vagy meghalok?
Alattam a hold ragyog.
Táncot járó csillagok,
szállnak rám az angyalok.

Varázsszóra kész a rend,
lent a fent és fent a lent.
Kint a bent és bent a kint.
Egybecsengő drága kincs.

Itt ülök a templom mélyén,
erdő mellett, álom szélén,
Nap, Hold, Csillag szivárványán,
Égbe nyúló Föld létráján.

Ez az utam, meg kell járnom
nincs is most már maradásom.
Kihívásra, feladatra,
igent mondok önmagamra.

Tarisznyámba jó pogácsa.
Minden kész az indulásra.
Egyszerre csak egyet lépek.
Jó istenem! Áldást kérek.