Divima: A ruhaanyag (próza)
Megjelent:
Témakör: Ezerszín



A ruhaanyag

Anyámról álmodtam. Annyira valóságosnak tűnt, hogy majdnem el sem hittem.
Egy panellakás konyhájában ült, az ablak előtt, annak háttal. Széles fehér pult feküdt előtte, a fele tiszta a másik felén valami munkafolyamat, széthajtogatott újságpapíron valaminek a fejtett héja, kusza halomban. Mintha bab, vagy borsó hüvelyek lettek volna.
Lassan mozgott a nyugtatóktól, mikor nehézkesen felállt. Az ablak pont a derekáig ért.
- Csak nehogy kiessen - gondoltam.
Haja, az ősz szállal tarkított gesztenyebarna ugyanaz a frizura. Márti néni szokta neki becsavarni a faluban.
Szürkével megtört narancssárga pliszírozott kötött szoknyát viselt.
Ilyen nem is volt neki, honnan vehette. A felsője jersey anyag,
középzöld, lila és narancs trombitavirágokkal, közeledett felém.
Hisz ezt láttam anyósom szekrényében két hete, mikor pakoltam a ruháit.
Ahogy kezemben morzsolgattam az anyagot, emlékeztem.
Tizenkét éves lehettem. Batyusok jöttek a faluba. Két barna bőrű asszony és egy kislány. Bekiabáltak a kerítésen, anyám beengedte őket.
Ledobták a hátukról a csomagot, tompán puffant a betonon. Kioldották a csomót és szétterítették a rongyot. Izgatottan közelebb mentem.
Legalább tucatnyi textil tobzódott a világ összes színében. Anyám kiválogatott néhányat.
Így lett nekem piros nyomott mintás jersey nadrágkosztümöm, neon zöld sálgalléros nyakánál hatalmas masnira megkötött muszlinblúzom ünnepre. (Terus néni varrta meg, aki furcsa cipőben járt. Az jobb lábán levő telitalpú fekete fűzős lábbeli jóval magasabb talpra épített alkalmatosság, félelmet keltett bennem.)
Ekkor vette a trombitavirágos anyagot is Ennek már negyven éve.
Anyám huszonöt éve nincs. Mégis túl alacsony volt az ablakpárkány, a hír szörnyű, a kórházi hat hét borzalom, után távozott.
Azt mondják minden elmúlik egyszer.
De a jersey blúz a szekrényben, még mindig ugyanaz maradt.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159848