A sors!
Földig igázva, porban a büszkeség.
Alig emlékszünk a dicső múltra.
Ránk taposott a kegyetlen új éra..
Szeretnéd tudni miért mind ez,
A sok miértre nincs sehol felelet
Porszemek vagyunk tehetetlenek
Ránk taposott a hatalmas csizma
Alig, hogy kicsit feltápászkodtunk
A másik taposott ránk nyomban
Szegény ember soha nem tanul
Elhisz mindent és örökké remél
Amíg egyszer mindennek vége tér
Ágoston Tibor