márciusi vasárnap
egyedül vagyok
halott galambokként ülnek
lábamnál a gondolatok
nyakukon halvány sávú
emlékek gondozzák
bennem az emberéltet
szomorkás a nap is
szemére fátylat szőtt az idő
becsapta egy kamasz
ígért neki mindent
huncut csalfa gondolatok írták
igaz szeretőként rügyfakasztó imát
meséltek neki
aztán kiütötte őket a szökőnapi fagy
deret szórt rájuk pirkadati ködöt
homályt mi fehérbe öltözött
lesz még kikelet hirdette egy cinke
ne dobd el a fátyolt
lesz még a gyöngyvirágnak inge
lesz még májusi rózsa bodros szirma
vele az élet újra fakad
hidd velem együtt
hogy lesz még tavasz