a tél utolsó rúgásai
hűvös a hajnal
a cirádás kisasztalon duruzsol a szamovár
párája homályba burkolja a szobát
egy éber kaszáspók lesben áll
potroha alig mozog
a plafon repedése izzik a kályha vörösben vígad
a februári szél őrülten cibálja a fák alig haját
papírvékony árnyak osonnak a házak alagútjában
kabátjuk összehúzva éhesek a fényre
kanásztáncot jár a jelzőlámpa rögzített pályáján zajosan dülöngél
alattomos az időjárás
hiteget aztán visszavesz
valamikor nem így volt azt hiszem