Gyámoltalan
Keresem a helyem e nagy világban,
Bár vak vagyok, túl szürke a kép.
Mai napig nem fogják fel sokan,
hogy másokat megvakít ez a nép.
Ki önmagában keresi hol rontotta el,
az nem ott fogja találni a hibát.
Van ki másra mutatva menekül el,
hiszen gyámoltalan vádolni önmagát.
Mikor nézünk egymásra alázattal?
Vagy a sértettünkre bűntudattal?
Emberségből jeles nem te vagy,
ha a kérdésekre válasz megragad.
Fogj egy papírt és írd rá szépen,
milyen érzés fogott most el éppen.
Beismered hibáid, magadban kutatsz,
esetleg megszokottan a másikra mutatsz.
Kik általad vesztették el bizalmukat,
az élet tudod, nyújtsa feléjük a kart...
Neked pedig ember mi más marad?
Csak a pokoli jövő, otromba szavak...
Hidd el, van esély még változnod,
Könnyen csak magadba kell fordulnod.
Mondd őszintén, mi lenne legjobb?
Későbbi boldog élet, vagy a megannyi gond?