Faraday-kalitka
Látjátok feleim, szívetekkel, mik vagyunk?
Bizony, zacskós leves és leszarom vagyunk!
Mennyi hasztalan koton teremtett századikat: Te! géneket: Kincset, és valaha adtál neki mindent.
És mondtad, éld meg magad!
csak elfelejtetted kódolni: az vagy, amit megeszel!
Ők nem hallották az érezhetetlent.
Megismertek ördögöt és Istent.
Rómában maradtak egyetlen másodpercet.
(Az élet stroboszkóp.
A megértés végtelen.)
Oxigén már csak az etanol előállításához kellett.
A reményhez fűzött ceruzákat bebaszták a hegyezőbe.
A fűrészport felszívták,
kiszarták.
Sátánként bolyonganak hajléktalan jelmezben, saját taknyukban fuldokolva.
Zombiként könyörögnek az utálatért.
Ők nem a feleim,
csak egy.
Egy mindenkiért.
Vegánként zabáljuk a Nirvánát...