Tollas: Meszes 3 (vers)
Megjelent:
Témakör: Természet



Meszes 3

Nem jár arra soha senki:
jöhetnének kirándulni,
s az öreg tölgy árnyékában
megpihenni,
Körülöttem ordít a csend,
a madarak elhallgattak,
senki nem örül a dalnak.
Nagyra nyitom a szememet!
Lássam a megvénült hegyet,
előttem lett olyan öreg.
Valamikor volt fiatal,
megbirkózott
a sok gonddal.
Zöld takaróját őrizte,
betakarta magát vele.
Az álmai szépek voltak,
a katonái harcoltak.
A terítő szakadozott,
megjelent hátán a sok folt.
Hat ló szele megszelídült,
erejére nem volt szükség
hogy pihenjen, megengedték.
Háborog az öreg Meszes,
van is miért!
Bükköt, tölgyet letaroltak,
egész háta puszta maradt.
Felfrissültek az emlékek,
a hegyre vendégek jöttek.
a konyhában teát főztek.
nehéz volt erre az élet,
de mindenki reménykedett:
a szomszéd már nem támad,
s elvonul felettünk
a zord fergeteg.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159438