Öreg: Egy csipetnyi napsugár (próza)
Megjelent:
Témakör: Ezek vagyunk



Egy csipetnyi napsugár

A március ködöt, esőt hozott. A tél megmakacsolta magát, hideg északi szél fújt, a város fölött ólomszürke felhők üldözték egymást. A tavasz közeledtének egyetlen jele az volt, hogy kertészek jelentek meg a parkokban, tereken. Igénytelen, szívós, de azért szép virágokat ültettek. Reggeltől sötétedésig dolgoztak. Ujjaik elgémberedtek a hidegtől, bőrükbe, körmeik alá kimoshatatlanul beleette magát a sár. Térdük, derekuk recsegett-ropogott, délben már nem akart kiegyenesedni.
A Jókai utcában középen volt a virágágyás, kocsijukkal elfoglalták az egyébként is keskeny úttest nagy részét. Pillanatok alatt hosszú torlódás alakult ki. Néhányan az ujjukat mutogatták, kiabáltak, mások dudáltak, életük minden sérelmét beleadva a tülkölésbe. A legtöbben közönyösen tűrték a késedelmet.
Kirítt a sorból egy viharvert, világoskék, 1967-es Ford Anglia. Szelíd arcú, szemüveges, hetven év körüli férfi vezette. A kocsiban a Bartók Rádió „ Muzsikáló reggel” műsora szólt, halkan. Az eső ritmustalanul dobolt a tetőn, az ablaktörlő egyhangú surrogással igyekezett hipnotizálni a sofőrt. A rádióban éppen Mozart C-dúr zongoraszonátáját (K 545) játszották. Ettől máskor mindig felvidult, most azonban bosszankodott. Harminckilenc éves tanári pályafutása alatt egyszer sem késett, most mégis kénytelen megváratni a lányt, akinek segít felkészülni a magyar érettségire. Az akadályhoz érve letekerte az ablakot. A kertészek egyike, egy negyven év körüli nő, aki épp a derekát próbálta kiegyenesíteni, észrevette. Azt gondolta, legjobb védekezés a támadás:
- Mi van?! Mit bámulsz?!
- Azt nézem, milyen ügyesek vagytok. Nagyon szép lesz. – Fogadta el a tegezést az öreg.
A másik láthatóan nem erre számított. Arcára kerek szemeket varázsolt a csodálkozás.
- Tényleg? - Kérdezte bizonytalanul.
- Igen. Gyakran járok erre, sokat fogok benne gyönyörködni. Köszönöm.
Közben a sor meglódult, az öregember intett, és továbbgurult.
Akik a közelben dolgoztak, hallották a beszélgetést. Egy kicsit kevésbé fáztak, és a hátuk sem fájt annyira. Ahogy a tóba dobott kavics hullámot vet, úgy gyűrűzött tovább ez a néhány jó szó. Akikkel aznap találkoztak, mindenkinek jutott belőle.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159407