Kemény, élek

Galamblelkű Asszonykám,
ne betegen, szerelemmel
gondolj rám!

Körülöttem ordít a csend,
körbe járom az udvart:
jobb, mint bent!

Magányomat kihasználom,
Előttem a sok munka:
dolgozom.

Benned erős lélek lakik,
ellenáll a betegségnek
sokáig.

Élet vágyad ne hagyjon el,
éljen benned a remény,
s épülj fel!

Várlak haza, vár a szoba,
amelynek te ura vagy
magadban.

Te meg az én asszonykám,
S vigyázol rám az életem
alkonyán.