A Chi

Kicsi csírám, rám kicsi e chi.
Lám, a láma rí, nem a rím.
A rím viszi a prímet, (bár itt nem szám(ít))
Míg csak felrí a kicsi chi, rám, itt.

Lábasban fő a láma lába,
S a láma falábbal sétál a bálba,
De esetlen’ lábatlankodik, ha látja,
Hogy tévút a térkép e tája.

S az étlap alatt halad
A mája az asztal felé a tálba’,
S könnye csorog az ágyra,
Mert elhagyta a babája.

S e tényt alátámasztja
Egy fénykép, hol a
Láma babája tényként
Ölelget egy fény-lényt,

Kit elhagyott az energiája.
S kifutott belőle a chi, ma.
Szárnyai a porba hulltak
És tapos rajtuk egy csizma.

S a kicsi chi csak kéredzkedik
Az ölembe, hogy neki itt lenne
Lenni most már kedve, de én egy
Végtelenbe huppant, véges létes,

Szemrevaló, színre kicsit kékes
Csizmás, kandúrosan hancúros
Legény vagyok, ez pedig nem egy
Chi simogató költemény - legényes.