Pillanatkép odaátról
Lélegző kripta az ajtóban.
Kisiklott halálos ítélet.
Asztrális képeket vetít és
filmmé sűrít mindent egy ígéret.
Odaát hűvös a tér, tágas egy csarnok.
Lázas szempár mögött maroknyi megnyugvás.
A hullámokhoz éles kövek verődnek –
mindent ellep az elragadtatás.
A partokon lassan, égi alázatban
a napfény sétál. És felnőnek a fák.
Belépek rajtad. Világvégi csend.
A percek úgy lógnak az ágon, mint áttetsző harangok –
zátonyra futott medúzák.
Egem tétova csillagok otthona.
Szürke kristályok között a parton arcom világít.
A jelenlét fényes gömb.
Távolban végleg bevont vitorlák magánya.
Tüdőmben a levegő kék és párás itt.
Nikotin-szín felhők alatt rózsaszínű fák.
Félek az ébredéstől.
Hogy utolér. És vállamra ül a józanság.