Gondolat
A gondolat rajzolja a képet
sikátorban rejlő, dohos szagú falakra,
absztrakt feliratokkal festi azt
a tini szerelmi elmélet.
Törött szívből csepegő vér,
megfolyva hagyott helyet
a poros ablakpárkány mögött.
Összefutott képzetek szálai
suhannak a dacos légben,
az átélt érzésekből fakadó teória
a viharos szélben kavarog.
A gondolat szőtte a jeleket
magányos hajadon fejében,
selymes ujjbeggyel rótta azt
a kietlen háznak rejtekében.
Mezítelen vállára hinti árnyait
fáknak lombjai, sebzett lelkének tükre
simul az épület oldalára.
Nyílt sebekbe botladozik a kötelék,
talán az idő elmossa fogaskerekét,
a lüktető agyban minden idegsejt
a kósza emlékekben tekereg.