SunVice: Szabadesés (vers)
Megjelent:
Témakör: Halál



Szabadesés

Az Idő eljárt
és örökzöld hölgy lett belőle.
A menetszél rózsaujjai
a tövisek sűrűsödő nyalábjain
kísérnek a közelítő aszfaltpuszta felé.
Ez az örökzöld hölgy, az idő, mintha
végig hazudott volna:
visszeres ólomlábai most először sprintelnek,
és értem könyörög.
Ha tényleg szeretne,
hozzám lassulva állítana meg az ütközés előtt,
s kalaplevéve simítana magához.
És magukba roskadnának a töltényhüvelyek a háborúkban.
Vagy csak önfeláldozón leesnének a röppálya negyedénél.
Vagy mindig nyár volna békével, és a boldogságtól
nem kellene feltalálnunk semmit.
Makrancos egy szajha volna,
akinek azt a kérdést pirítanám az arcára, hogy:
„Mi az, hogy fogalmad sincs, mi az a fluxuskondenzátor? ”
Aztán, mint a sok kis egyetlenem korábban,
egyszerűen csak szép lesz.
Annyira, mint egy közönséges nő.
Így vagyok most itt megint,
hat emelettel lentebb.
Flessbekknyi sóhaj a múltheti Tiszapartról.
A Tandori-madarak kánonjukba fogadtak,
kicsit mi lehettünk a dióverés a zivatarban.
A negyediknél anyám lobog fátyolfelhő-konttyal.
Könnyű álmokat szór az altatószer neki.
A másodiknál köszönök a gravitációmnak,
hogy végül csak odasodort az epicentrumba:
Mennypokol és kognitív disszonancia.
Halálom időpontja lesz egy harapás
az írott időből,
az örökzöld hölgyből.
Az elsőn vár zuhany alatt.
Megkívánt forrón, nedvesen,
mert végre ráálltam,
hogy szétloccsanthassam magam
olyan pillanatban elmulóra,
amilyen ő.
Hogy rólam is számolgassanak furcsa emberek,
hogy mi lett volna, ha.
Mert ami el nem múló itt, az a harapás:
a halál időpontja.
Ami előtte van s utána,
az már csak mi volna, ha.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159148