GoldDrag: Sigillum Dei Aemaeth (vers)
Megjelent:
Témakör: Abszurd



Sigillum Dei Aemaeth

Vércseppek írta kotta-hangokat 
koptat a szél.  
Suttogása drótfonat útvesztőbe 
zárt értelem.

Távolodó álom ködében 
reggeli jegenyékkel 
imbolyog az 
ébredés,  
majd szögeket ver 
a tudat alatti mélybe,  
lemerül, levegőért kiált.  

Buborék-imák kúsznak 
súlyos láncaikkal 
a felszín felé.  
Visszahúzza kémények 
magas torkából feltörő 
- emberi pernye - 
arcra kenődött égi jel,  
- elmaszatolja -
mellette a sírás sírt ás,  
anyjára néz a sárban,  
- fekszik némán -  
porcelán lelkét
bőrére húzza,  
- ruhaként viseli -
örökre tán..

A hangok a tábor felett 
gomolygó felhőkkel 
érnek össze.  
Az eső 
sötét könnyként 
fut le csont-sovány 
fehér testek redő-erein.  

Isten sem látja a szúrt szagokat,  
velőig karcolt fényű lelkeket,  
- a Harag halálát - 
hol keresztre feszít a Rettenet,  
ezernyi Megváltót temet föld alá,
rájuk szavakat lapátol:  
      "Nincs nevetek… "
Vissza rezzen a sír:  
      "Sigillum Dei Aemaeth" 

Buborék imák úsznak a felszín felé,  
a mélyben bomló hús dala éled,  
szivárog felfelé a hazugság,  
hogy egyszer majd
minden szép lesz.  

Fent napos délutánt ringat 
magában az Emlékezés.  
Pólyában szellemet simító élet ujja,  
aranyló égi táncát szemébe fúrja.

- Holdnak ritmusára billen át nappalból az éj..  -

Felébred, arcán fáradt idő az élet,  
ráncain gyertyák fénye rég csonkig égett.  
Levetett elefántcsont ruha piheg a széken,
homlokához érinti szülője hajtincseit..
Suttogja, mint a szél akkor régen:
"Talán egyszer majd minden szép lesz.. "



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159101