a kór házában
hosszú az éj Isten adta
Isten adta de feladja
markolja a szűk életét
nyomor szülte
gyötrelemét
magány felkelt
hajnal hasadt
szeme mégis
csukva maradt
ébredt a kín
csontra tapadt
palástot szőtt rá a nap
túl a koron
nyolcvan toron
ébrenléte alkonyatán
a félelem szült benne imát
pesszimizmus vagy a való
nem igazán megnyugtató
rögképző a vérsűrűség
gondolati egyszerűség
vitte végig hosszú útján
morzsák tapadtak a torkán
ketté hasadt most a holnap
vékonyához tapadt korca
szoknyájának foszlásában
a csillagok paroláznak
átlátszó már lassan tűnik
éj szárnyán a szél kerüli
várakozik Isten adta
Isten adta de feladja