a kór házában



hosszú az éj Isten adta
Isten adta de feladja
markolja a szűk életét
nyomor szülte
gyötrelemét

magány felkelt
hajnal hasadt
szeme mégis
csukva maradt
ébredt a kín
csontra tapadt
palástot szőtt rá a nap

túl a koron
nyolcvan toron
ébrenléte alkonyatán
a félelem szült benne imát

pesszimizmus vagy a való
nem igazán megnyugtató
rögképző a vérsűrűség
gondolati egyszerűség
vitte végig hosszú útján
morzsák tapadtak a torkán

ketté hasadt most a holnap
vékonyához tapadt korca
szoknyájának foszlásában
a csillagok paroláznak

átlátszó már lassan tűnik
éj szárnyán a szél kerüli
várakozik Isten adta
Isten adta de feladja