Pancelostatu: Haloperidol (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Haloperidol

Teremtettél egy világot.
Beragasztott szemek
örökké keserűn vonaglanak.
A vágyak ollók.
A szavak háromszögekben járnak
éned absztrakciójában.
Tökéletes kör lelked
farkába harapva nyeli önmagát.
Esik az eső.
Minden cseppben ott van a kívánságod.
Elnyeli lélegző vágyam,
miből álmaid nőttek ki, mint apró cseresznyefa-csemeték.
Emelkedik a talajvíz,
gőgömtől lassan egy darabra fagy,
és mi marad,
a megérthetetlen
hatalommánia.
Ne volnál ártatlan.
Ne volnál gyámoltalan.
Annyi ajtóhoz lennék kulcs,
és te annyi kulcshoz lennél ajtó...
Senkinek se volna titka.
Ömlő sorok,
felhőkből kinn pár birka.
Viszi őket a vihar.
Terra inkognitó.
Számban egy elégett szivar.
Lisztnek az "Isten áldása a magányban"
csavarodó oszlopot emel
örökké mozgó öntudatom mocsarában.
Ilyen arcú az igazság.
Egynek vagy talán,
és minő piszkosság,
ő is ellapozna már.
Milyen kár!
Mert amíg a bányában kaparom a szenet,
elmúlik minden szellemi csók,
mint ez a szösszenet.
Mint magot, temetjük a holnapot, mát,
és a türelem marad neked.
Nem él soká földben, mi mérgezett,
holt időtől, mi egyszer feltámad, lehet.
Szakítsd csak le szemeiddel az eget!
Széthullott a Menny-gépezet, és most borzasztóan fáj...
Pedig ígértem rengeteget,
és mi lett belőle, a lelki boronád,
mi beszántja bio paprika tengeredet.
Talán még lehet belőle Istennek ország.
Energiáidtól teli kis szobád
ablakai zárva, téged menteget
a természetfeletti, ne legyen erőd kinyitni.
A Haloperidol nem enged sírni.
Mint egy jó angyal. Mi mást tehet?
Átölellek, és befogom a szám.
Ma nem érhet el vád.
Látom ahogy cseng, nevet
földre hulló koronád.
Én.
Ölelés kell.
Nem lapozom, ígérem.
Én nem.
Hiányoztál, önmagam!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159012