Ravain: Bátortalan hősök 03./Interaktív "mese" felnőtteknek/ (mese)
Megjelent:
Témakör: Fantasy



Bátortalan hősök 03./Interaktív "mese" felnőtteknek/



A tét továbbra is óriási. Ha a nyuszi nem tudja rádumálni a rókát, hogy répát egyen, őt fogyasztja el.

- Amennyiben rá lenne írva, hogy „Rókáknak is fogyasztható”, simán megkóstolnám. - bólintott rá Róki minden bizonnyal a világon első rókaként a répaevésre.
- Akkor elárulok egy nagy titkot, de csak, ha nem árulod el senkinek. - hajolt hozzá közelebb NyuszToni szavaihoz hűen titokzatos arcot öltve.
- Hááát, nem is tudom. Te elárulhatod nekem, én meg senkinek? - durcázott be a ravaszdi teljesen jogosan.
- Egye fene, a rókatársaidnak elmondhatod.
- Kösz a semmit! Szerinted reklámozni fogom, hogy barátian elcseverésztem egy nyuszival, pedig simán megehettem volna?
- Igen, mert erre büszke lehetsz. - vágta rá a tapsifüles annak ellenére, hogy szinte már előre látta, amint a rókák térdüket csapkodva röhögnek társukon. S, ha bár ő is kis híján nevetésbe tört ki, ezzel kiesve szerepéből, de sikerült összekapnia magát. - Abban nincs semmi kunszt, hogy meghamizol egy nyuszit, hiszen ezt teszitek már időtlen idők óta. - próbálta a beszélgetést visszairányítani a répaevéshez, de egyelőre nem jött össze neki.
- Hát ez egy eléggé idétlen kifejezés, hiszen az Idő tele van napokkal és évekkel, így nem lehet időtlen. - becsmérelte végül is jogosan Róki a végtelen fogalmát.
- Ok, akkor idétlen idők óta, de most a lényeg, hogy a nyuszik elfogyasztása megszokott, hétköznapi dolog a mi világunkban. Ám, ha beszélgetsz egyel, az már aztán valami! - emelte meg jelentőség teljesen a hangját NyuszToni eszmefuttatása végén, de éppen az ellenkező hatást sikerült elérnie.
- Igen, méghozzá elmebajra utaló jel. Tutira ez lesz a többiek véleménye. - kukkantott be a lehetséges jövőbe Róki.
- Mert buták, mint a tök. - elemezte szűkszavúan egy hasonlattal NyuszToni a rókák népét, de mivel rögtön magyarázattal is szolgált rá, nem csak a vakvilágba beszélt. - Te az evolúció magasabb szintjére léptél azzal, hogy nem eszel meg engem.
- Mivolúció? - pillantott rá úgy a Róki, mint aki inkább visszafele lépett egyet. - Díjaznám, ha állati nyelven beszélnél továbbra is velem.
- Rendicsek. Na szóval, gondolj bele milyen nyugis lenne az életed, hiszen az erdő melletti répaföldről simán beszerezheted az élelmet. Vagy pedig agyba-főbe rohangászol utánunk, miközben az évek gyorsan múlnak, s te egyre öregszel, egyre lassúbb leszel.
- Majd öreg nyuszik után totyogok. - vágta ki magát Róki ügyesen a Nyuszi időcsapdájából, s aztán fiatalos lendülettel visszatért a tapsifüles korábbi titokzatos megjegyzéséhez. - Hé, nem mondtad el a titkot.
- Ja, tényleg. Szóval a répákra láthatatlan betűkkel rá van írva, hogy „Rókáknak is ajánlott finom eledel”.
Róki sértődött ábrázattal megrázta a fejét, csak aztán válaszolt.
- Mondd csak, te hogyan szeretnél a barátom lenni, ha tisztára bolondnak nézel?
- Én kedvelem a bolondokat, mert általában őszinte, kedves állatok. - vágta ki most a NyuszToni magát, ám ő csak egy sima rókacsapdából.
- De én nem vagyok bolond, akit beetethetsz láthatatlan betűkkel, mikor még olvasni sem tudsz. - dohogott Róki az elmeállapotát becsmérlő kijelentés kapcsán.
- Jól van, bocsi, csak vicceltem. - visszakozott NyuszToni, hisz a bolondoknak általában nincs arról tudomásuk, hogy bolondok, így napestig vitatkozhatna ezen a rókával. Így hát bolondozás helyett inkább átment „szavakat terelő nyusziba”. - Szerintem térjünk vissza a fincsi hami pótlékhoz. Mit szólnál hozzá, ha lapulevélbe csomagolnám, hogy ne lássad mit eszel.
- Ez csúcs! Egyszerre fogyasszam a nyulak és az őzgida eledelét én, a nyulak réme. Sokat kellett agyalnod rajta, hogy a lehető legcikibb dolgot kitaláld számomra? - tette le voksát továbbra is Róki a duzzogás mellett, de NyuszToni úgy tett, mint ki nem veszi a lapot.
- Á, dehogy, simán rögtönöztem. Ám mi az, hogy nyulak réme? Szerinted beszélgetnél velem, ha tényleg az lennél?
- Hát ez fogós kérdés. - bámult maga elé elgondolkodva a vörösbundás, aztán döbbenten nézett fel. - Attól tartok, valami komoly baj van velem, hiszen már régen jól kellett volna laknom veled. Elég lenne csak...
- Most tényleg képes lennél ecsetelni az elfogyasztásomat? - vágott közbe a NyuszToni, az egészségi állapotát súlyosan érintő kérdéssel.
- Igen, de azért, hogy lásd a különbséget a mostani állapotom, és a régi szokásaim között. - magyarázta lelkesen Róki, és szavai most megértő nyuszifülekre leltek.
- Ja értem, s így már ez kedves dolog a részedről, de mégis kérném, ne bocsátkozz az étkezési szokásid részleteibe, ha egy mód van rá.
- Jó, akkor röviden csak annyit, kicsivel korábban még simán meghamiztalak volna, most már valamiért a fülcimpádra sem vágyok.
- Hé, már megint részletek. - rázta a fejét NyuszToni, de aztán titokzatos arcot vágva folytatta. - Tudod miért van ez a nagy változás? Ha továbbra is jól viselkedsz, elárulom.
- Ígérem jó leszek, csak mondjad már. - topogott Róki, s bizton állíthatom, képtelenség lett volna róla megmintázni a Türelem szobrát.
- Szóval egy aranyos kisróka élt eddig lelked mélyén bebörtönözve, de most a beszélgetésünknek hála, valahogy kiszökött a börtönből.
Róki hosszú másodpercekig elgondolkodott a hallottakon, aztán óvatosan körbepillantott, és suttogva szólalt meg.
- Szerinted itt van valahol a közelben, és figyel minket?

/A folytatásban kiderül, hogy egyáltalán létezik-e a kis róka, és jó eséllyel az is, a Róka megkóstolja e végre a répát. /



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158820