Álomba ringatva
Némán kifeküdve,
elmerülök a vonuló felhők,
fény-fonalakkal megfeszített
zivatar-ittas mélységében.
Miközben...
Zöldellő fűszálak cirógatnak álomba,
kiszakítva lelkem,
felhők fölé szállva.
Ott hagyva elernyedt-testem.
Talán egy tollpihe,
vagy emlék-kép.
A pokolról annak,
ki a mennybe lép..
Aranyló - ormán,
lelkemben nem hamvadtam.
Törött szárnyakkal zuhanva,
saját létezésemben, raboskodtam.
A Teremtő...
Ki titkon vérem issza.
Nem sejti, hogy félelmeit
is húsomba gyúrta.
Felébredtem keserű-könnyekkel,
de az égre mosolyogva,