Második levél (részlet)

...
Azt mondtad, meg kell élni a bút,
s a lét a végtelen alagút,
labirintusában nem kevés
az átható szenvedés…

Ha elvágnám kezem, és nem fájna,
vérem folyna az őszi tájra,
s ha a lélek is így megvakulna,
az maga lenne a fekete urna.

A levelem nem puszta szemellenző,
puha gyolcs, bársony kendő…
a levél betakarja a füvet, ha fázik,
s vele marad az utolsó fohászig.
...