Harag és hangtalan

A haldokló tévék utolsó szürkéi
falkaként marnak a szemekbe
az utcákon semmi apokalipszis
csak csendes halál leskelődik
ajtók és ablakok reteszelt
mocskos üvegén át
kiégett hangok rázkódó
utolsó szavakban aztán elfogynak
akár a levegő.

Semmi fennkölt bús vagy
hangosan csikorgó
csak halott vagy
ebbe más is belehalt már
mézízű ráncos cukorpapírrá
kopott mögötted az élet
amit a csatornafedél felé
sodor az esti szél
jobb ez mint jónak lenni szerteszét.

2019. 04. 18