northman: Visszapattan és dobog (vers)
Megjelent:
Témakör: Álom



Visszapattan és dobog

Ott az a torkolat
a kifakult folyó végén
a víz morog
konok krákogással
mossa csak mossa
az álmok partjait.

A vágy gúzsba kötve
fekszik a vérbő tavasz
rohadtul zöld ágyán
meghallgatja ahogy
dobog a szív és sóhajt
ott bent a lélek (még élek).

Karokban és kerekded vállakon
bújik meg az érzéki szobrokba
kövült gránit szenvedély
gyomortól ágyékig összeér
valami, ami sóhajt és remeg
dübörögne de épphogy zihál.

Aztán eléri a kifakult folyót
bokáig térdig és egyre süllyed
a combok a köldök
a mellbimbók duzzadón
a hullámok legtetejével
habzó áramlatokban tűnnek el.

Szóval megint tavasz
vagy nem is tudom
túlságosan józan
részegség tartja a szárnyam
végtelen mínusz egy lépésről
is csak téged akar ez a kialvatlanság.

A földre zúdul a forró kávé
a hold röhögve nyalja
az ablakon át a tarkóm
dühösen vágom a szívem a falnak
persze újra visszapattan és dobog
végtelen plusz egy lépés hiányzik még.

2019. április 9.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158746