Jégkorszak
Szemével ingát követő alany egy szánalmas állítmányhoz. Goromba szívemet zargatja. Goromba szívem durva sziklák hegyén dobog erdei házban elzárkózva. Szememmel ingát követő szemet követek a csendesen lélegző szobában. Üres nyomtatópapírok csendje ez: sokan vagyunk így. Kulcs kotor, majd kilincs zörren, végül bezúdul az idegen. Kabátja a tél, homlokán az olvadás csak esedékes: a tavasz még messze van. Az inga azonban nem áll meg, nem tér ki pályájából. Habár a tulajdonosa immáron halott, az inga még holnap is tétlenül bolyong az üres lap fölött megmerevedett ujjai makacs fogásában. Kérded most, a szemekkel mi történt? Nem tudom: ezek a tieid.