Ágbog-dekadencia

újrafogalmazott én-képtelenségem
szofisztikált józansággal tűr
újrarendezett pályáimon belül
szívem minden üteme
csak üres tükör-zaj
verődik érfalaimnak
értelmetlenül

fejemben
laikus szavak
mondatok lézengnek
mint gazdátlan birkanyáj
terelem őket ide-oda
végtelen ciklusban jár a „fáj”
de már csak „mintha”

kopár
ágbogas zugaimban
felzokog egy (kib) aszott nimfa