megfosztva

hétfő volt talán délelőtt
mire megjöttem az ősz már
benőtt falakat parkokat

lódenkabátban osont a hideg
rideg vonásokat satírozott
a béke épphogy megpihent

ahogy sodortak az évek
Istennek sem voltak szebb álmai
míg anyámmal álmodtam fölénk eget

ma ábrándokat nem dédelgetek
de a város zajában ringva őrzöm
keblén fakadt életemet