Feléd

Téli március dacolt, míg két parány
betű neveddel összeért. Ára volt...
Hunnia szíved köré simult, szavát
sosem felejted, tudásod átadod.

Szárnyra kelt a gép, a lég kezünk neszét
kezedbe bújta. Mind a száz bogár a
karcolatnyi tájból híven száll feléd.
Hűs Albion, mi vár, fogad honába.

Március tavaszt dalol. Kivár a lágy
napunk, vigyáz nevedre. Melegnek hű
barátai veled időznek, habár

a zsák üres. Feléjük intesz. Derűd
nyomán a büszke dér felenged, varázs
repül a csendbe. Mi várunk… ott… belül.