Eljött e nap…(parafrázis)
Eljött e nap, eljött újból,
és erről szól kis énekem.
Tudja Isten, hogy mi okból,
én, a nőket szeretem.
Nékik hoztam szép virágom,
mert ünnepnapjuk ma vagyon,
és a nőket én imádom,
s ünnepelni akarom!
Szívem szerint, ha tehetném,
s ha olyan nagy kezem lenne,
karjaimba mind felvenném,
s hordoznám tenyerembe.
Mosolyogva ragyog a nap,
mert vidámak s szépek vagytok,
mintha tudná, hogy ez a nap,
tiétek, szépasszonyok!
Figyeljetek, egy percre ránk,
mert, nektek szól e köszönet,
mit elrebeg most félve szánk:
hogy okozzunk örömet.
Köszönjük, a gondoskodást,
a megfőzött sok jó kaját,
az elnézett okoskodást,
sok mosást és vasalást!
A takarítást, rendrakást,
a nehéz gyerek nevelést,
no meg a betegápolást,
ha ránk tört a betegség.
Fogadjátok köszönetünk,
s csokorba-szőtt szóvirágunk,
és mert nincsen jobb ötletünk:
BOLDOG NŐNAPOT KÍVÁNUNK!
-engs verse-
(Petőfi: Itt van az ősz… c. versének parafrázisa)