Harmatcseppek
Hajnaltájt indultam el,
nem láttam az eget,
azért mentem olyan korán:
zöld levélről friss harmatot
asszonykámnak vigyek.
Gyöngy cseppjei esőt hoztak,
befogtam a vizét, és ha tőlem
elfogadja, megmosom a kezét.
Harmatcsepp lesz az ajándék,
zöld erdőből hoztam,
felszáradni nem fog soha,
s egész életén keresztül
kíséri majd ezüst ragyogása.