Váciért rajongó diák

Még bennem él, éget, úgy kiált,
A Váciért rajongó diák,
"Százhuszat verő szív"-be lát,
Érzi a Nyírség száz baját.
"Eső a homokra" a vers, a dal,
Kiviláglik a belső, lelki harc!
Forgószélben égő most is az akác...
De nem foghat ki rajta a rút halál.
Csak kelet felőli a lemenő Nap talán,
Ideér - e a víg tavasz és a régi nyár?!
"Valami" végzet vicsorít, a foga rág,
"Nincs sehol" az életbiztonság,
felnőhet-e itt a sok száz gyerek, s a diák,
megtanulja-e mi a hivatás?!
A Váciért rajongó diák
itthon kamatoztatja-e
a megszerzett tudást?!
Vagy hátra hagyva e kis hazát,
a jövőjére is fittyet hány.