Utolsó dobbanás

Megmozdult az út alattam,
minden csendes, mozdulatlan.
Egy pillanat a fájdalom,
egy pillanatra láthatom.

Nem érzek már fényt és semmit,
nem láthat már többé senki,
egy pillanat, egy csattanás,
lángoló, fájdalmas robbanás.

Most sötét van, és nagyon félek,
testemből semmit sem érzek,
hol van a lábam és kezem,
érzem, véget ér életem.

Lámpák fénye, riadt arcok,
véres kezek, mély vágások,
a mellkasom majd széthasad,
ez az utolsó fájdalmas pillanat.

Érzem, hogy lassan elalszom,
véget ér, megszűnik a fájdalom,
kezem lassan a kezedhez ér,
minden fényes és hófehér.

Nyitott szememből könny csorog,
nem viszonzom a mosolyod,
úgy mondanék még valamit,
de többé már nem tart semmi itt.

Lassan ver már a szívem,
érzem, elalszom csendesen,
elmosódik az arcod,
egyre távolodik a hangod.

Kereslek, nem látom itt vagy-e,
elmerülök lassan a semmibe,
szívem egy utolsót dobban,
tudom, hogy örökre távoztam.