Magyar Anita: Lecsukódnak szemeim (vers)
Megjelent:
Témakör: Halál



Lecsukódnak szemeim



Színes virágokkal teli mező közepén,
Ott ülök én
Ahol még senki sem járt.

Elindulok, némán sejtetőn,
Becsukott szemmel
Lassan lefutok a meredek lejtőn.

Tulipánok, sárgák, pirosak, kékek,
Csak arra koncentrálok
Valamelyikére rá ne lépjek.

Szivárványos völgyben állok,
Merengőn felnézek
A vakító égboltra látok.

Felemelt fejjel sétálok,
A zuhogó esőben
Csurom vizesre ázok.

Fázós, hűvös időben,
Szaporán futni kezdek
A változékony őszidőben.

Gödrös, hepehupás talajon,
Megcsúszok itt-ott
Nem tudok megállni lábamon.

Hanyatt fekszem a kies tájon,
Napnak izzó tüze
Szárítja a nedvességet a számon.

Minden körülöttem fekete fehér,
Cikázik a zsibbadás
Az arcomon simul egy érdes tenyér.

Érintés csiklandozza ujjbegyem,
Derékszögben hajlik
Testem, felsegít két kezem.

Ruhám piszkos, szakadt,
Portyázó férfi ember
Engem magához ragadt.

Vér, vörös vér hátamon masírozik,
Szinte érzem
Az ereimből mind kifolyik.

Hajam foszlányokban látom,
Ott maradt
A színes, pompázó tájon.

Ritmusra mozognak logó végtagjaim,
Valaki karjában
Vagyok, de nincsenek fájdalmaim.

Szemeimben könnycseppek ringanak,
Pislantásra várva
Odafönn, hogy ajtót nyissanak.

Fehér selyem érinti mellemet,
Illat nélkül
Fedi be hófehér testemet.

Bíbor szín csillan felszínén,
Vérvörös ajakzsír
Hagyott foltot rajta belsején.

Csikorgó vaslapátok zenéjét hallom,
Fentről potyogó
Fekete földdel van teli markom.

Mogorva duhogás... sötétedik,
Tompuló kopogás
A szűk faházban megszűnik.

Apró léptek, zokogás, színes virágok,
Az én síromnál
Verseimet dünnyögve, könnyeiteket hullajtjátok.

Végül méltón köszönt rám csend,
Lecsukódnak szemeim
De még élni fogok ott... odafent.

2019. január 27.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158355