Emlékmű

fénylő gyökerek marják a gránit szívét,
mind egy-egy korábbi emlék, tömb a kőből -
rajtuk a szivárvány szűri át millió színét
és gyöngyök gurulnak le a kihűlt felhőből

koppanva hullanak kíváncsi kavicsok közé,
majd úsznak el a szürke folyó partján
szívemből folyva, mint az ezerarcú gyökér
holdfényben vérzik a gránit, pendül a baltám -

rajta az erezet, szövete villan, felhőkbe ér
sírva nyílnak árnyakba bénultan a szárnyak -
álomba fagy egy hűvös szürke levél,
s a madarak dermedt maszkokban járnak


BZS 2019. 01. 07.