Amiről azt hittem
Amiről azt hittem, mindörökre szólt,
múló káprázat volt csupán.
Fellobbant garázda lánggal;
néhány boldog órát futva földre szórt.
Vidám dalt áhít, gyarló az ember.
Sorok közt lényeget keres.
Nagy ár a torkos szenvedély:
ajándékra vár kinyújtott kezekkel.
Amiről azt hittem, nincs sava-borsa,
s legott szóra sem érdemes,
most látom, drága kincset ért;
önző vágyam vált volna tán valóra.
Nem adom fel - erre int az értelem.
Reményem újra feléled.
Felettem ég, lent néma nil,
s a titkot nekem kell még megfejtenem.
Tápé, 2018. december 7.