Aevie: A Nap mögöttünk kel fel 4. (regény)
Megjelent:
Témakör: Sors



A Nap mögöttünk kel fel 4.

Édesség

A hideg. A karácsonyoknak mégis... csak volt valami magából kiizzadt langyoskás párlata, ami még ha orrfacsaró alkoholbűzű is volt, mégsem volt még soha annyira hideg... semmi, mint ami itt – a karácsonytól messze - Dani bőrét harapta át egyre veszélyesebb fogakkal. Számtalan szobán tolták át őt, és a bűznél fájdalmasabbá vált a csontjait hasogató fagy. A sötét épp addig mélyült, míg agyában egyszerűen csak elfogytak a rémképek. Tudta, hiába képzeli apja fahasító baltáját a combcsontjába, a következő szoba még rettenetesebb lesz. Mindennél.
Aztán a szobákat kezdte átvilágítani a nappal átpréselt szürke fénye, és újra érezhetővé vált a mérhetetlen mocsok rohadástól mozgó kontúrja. Az egyre derengő világosság azonban legyőzte minden erejét, az utolsó előtti szobában teste egészét rázta a hideglelés, nyűglődve próbálta magát kiszabadítani a hatalmas rendőrmarok szorításából. De az még ráhúzott, s morgott, hogy fiam, most majd megtanulod, miért nem szabad lopni. Dani hiába sikoltotta, hogy neki semmi köze az egészhez. Teljesen hiábavalóvá vált minden. Az élet, van, hogy egy másodperc alatt omlik össze.
De a kislányt pillantotta meg. A plafonig érő rendőr sokkal többet és rettenetesebbet Delinke mögött az ágyban. Felnyüszítve ejtette le Dani nyakát azonnal, ahogy átbuktak a küszöbön.

És el is tűnt. Ketten maradtak Delinkével. Ketten a szagban, aminek tömény édessége nem múlt, minden mást, még a hideget is kezdték elnyelni a rettenet árnysarkai. Ha akkor, ott, ő is sarkon fordul, ahogy a rendőr tette, bűntelenül futhatott volna vissza a karácsonyi forgatag hamis, de legalább biztonságosan nyomorult jég szívébe. Akkor talán úgy élhetett volna, mint bárki más. Ő maradt. Pedig ennél még az is jobb lett volna, ha az apja végre a combjába vágja a baltát – amit annyiszor ígért már –, mint idetartozni, ideomlani, belehalni az ágy tartalmába, miközben az élet kegyetlenül hosszú még.

... aztán nézett csak a kislányra. Sírt. De az a valami az ágyban mindent túlordított, és annyira iszonyatosan fájt a késztetés, hogy már késő. Már nem hagyhatja Delinkét egy lebegő, fekete vért okádó, ízületek nélkül tekeredő boszorkányra. De többé nem választhat magának sem életet, sem halált. Az élet, van, hogy egy másodperc alatt omlik össze.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158238