P.Palffy_Julianna: Napló - Levél XIII. (próza)
Megjelent:
Témakör: Ezerszín



Napló - Levél XIII.

(rendhagyó fejezet)


Azt hiszem soha nem fogom megszokni, hogy búcsúzni kell. Tudom, egy idő után enyhül a fájdalom, de az a picurka élő, könnyeket ontó kis seb mindig megmarad. „Mit lehet annyit nyafogni egy kutya miatt? ” – kérdésekre nincs válaszom, mert akit soha nem várt haza, akihez nem bújt hozzá, aki nem simogatott meg egy kis gombócot (akiből később negyvenöt kilós, gyönyörű német juhász lett), annak úgyis hiába magyaráznám.
Miután két kedvencünk is felkéredzkedett a kutyák örök vadászmezejére, nehezen szántuk rá magunkat egy újabb ebkölök felvállalására. De mit tehetsz akkor, ha mindkét gyereked naponta megjegyzi, hogy: „Milyen már így élni kutya nélkül? ” És te sóhajtozva, de örömmel beleegyezel, mert legalább helyetted is kimondták, ami miatt nem találod a helyed hónapok óta.

Jött, és tarolt. Gyönyörű, okos, csintalan volt, belopta magát mindenki szívébe. Aztán beteg lett, de a gondos állatorvosoknak, és az otthoni, feltételek nélküli kényeztetésnek, ápolásnak hála velünk maradt egészen tegnapig. Majdnem kilenc évet. Rengeteget kaptunk tőle. Megvárta Őhercegségét is, hogy kapaszkodhasson még a bundájába, és örömsikolyokkal jelezhesse, ő is kutyaimádó lesz.
Pár napja rosszabbul lett, és vasárnap este megkérte a kisgazdikat, lányomat és a fiamat, engedjék el, hadd szaladgálhasson fájdalmak és küzdések nélkül tovább, csak egy kicsit messzebb, az örök napfény birodalmában.

Őhercegsége hajnal óta guggolt mellette, simogatta, becézgette, és nem akart egy tapodtat sem eljönni mellőle. Nagy ravaszságok árán sikerült csak elcsalogatni, hogy ne legyen ott, amikor örök álomba segítik családi kedvencünket a hozzáértő kezek.
Még keressük, még nem hisszük a szívünk mélyén, hogy nincs többé.
Itt maradt velünk…

2018. május



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158192