boszorka: Az őrült (vers)
Megjelent:
Témakör: Abszurd



Az őrült

Csak fekszem itt fehér ágyon,
csuklómon erős pánt szorít,
csupán a halált várom,
azt mondták elmém beteg,
küzdöttem ellenük, hiába,
kalitkába zártak.
Legyűrték a vézna testet,
hogy ne ártsak.

Itt vagyok régóta,
patyolat-lepedő borul
a szörnyű látomásokra,
minden éjjel
epedő hűséggel várnak.

A plafont bámulom
egyre kitartóbban,
ott fenn életre kelnek
a mozgó árnyak.

Repedések futnak,
kacskaringós vonalak,
másvilági lények
töredezett körmei karcolták,
éjjel visszajárnak.

Rémisztő üzenet,
egy rejtvény.
Meg kell fejtenem.
A vonalak mögé látok,
egy másik dimenzióba,
hol patkányok apró lába neszez,

ők tudják, megvert,
egy szobába zárt,
hol bomlott őse gyilkolt
ártatlan asszonyokat,
most engem is felkínált.

Meglátogat mindig.
Száján mosoly,
érzem lehelete bűzét,
az a szag, a pokolba ragad.

Azt mondja szeret,
nem bírja nélkülem,
fogadjam el, ha lehet,
ő az, kit hívhatok,
vigyáz rám.

Holnap hazamegyek,
az orvos szerint
szépen javulok!
Monoton mondom,
amit hallani akar.

Ma éjjel a repedések
szóltak hozzám.
Vállam mélyedést vájt
a falban, ahogy
követtem ívüket.

A férjem értem jön,
abba a szobába zár,
ahol a másik világba
átjáró vezet,
de tudom vele hogy
végezzek.

A hangok segítettek,
italába ürmöt kevertem,
meg kell óvnom,
régóta szól hozzám,
bennem a gyermek,
kit hordok, élni akar.

Ne félj,
én megvédelmezlek.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158165